Örömmel jelentjük, hogy csapatunk egy új zeneszerzővel bővült. Rohamtempóban küldi nekünk a jobbnál-jobb ötleteket, amit természetesen ki is doglozunk. Már készülnek a dalok melyet Attila álmodott meg, hamarosan ti is hallhattjátok őket. Addig is egy kis bemutatkozó az új csapattárs tollából.

Kezdjük azzal, hogy túl nagy zenei múltam nincs...

Kamaszkorom óta zenélgetek, de mellette ment az írás is (vers és próza egyaránt). Aztán valahogy a zenélés maradt meg ezek közül. Még a Commodore64 idején kezdtem, amikor joystickkal lehetett bepötyögni a hangokat egy editorba, ami floppyról futott. Aztán egy időben társak is akadtak, de valahogy mégis mindig megragadtam a hobbiszinten.

A zenéből igazán maga az alkotás fog meg, valamit kifejezni, újat adni, vagy egy nagyszerűt feldolgozni, átvarázsolni a magam szája íze szerint. A zene mellett aktívan túrázom, trekkingelek, fotózgatok, kerékpározok. Idén (2016-ban) pont tíz éve, hogy a fővárosból a Bakonyba költöztünk a hegyek tövébe, amit nagyon élvezek (karnyújtásnyira van az erdő). Ha nem dolgozom és nem a hangokkal variálok, akkor általában odakint vagyok, gombát szedek, sátorozok, vadlesről fényképezem a vadakat, ilyesmik. (Rajongok az extrém körülményekért: ha jön valami emberfeletti hó, dermesztő mínuszok, akkor erős késztetést érzek egyből, hogy kimenjek sátorozni egyet.) Van egy tizenkét éves fiam, aki a múlt hónapban kezdett el érdeklődni a zeneszerkesztés felől, és kérte, hogy telepítsünk fel az ő gépére is valamit, amivel szórakozni lehet.

Mivel a munkám révén elég sokat lógok a neten, és mindig keresem az újabb és újabb dolgokat, elég hamar ráakadtam az iON Projektre. Az egyik feldogozásuk kapcsán összeszedtem a bátorságom, és elküldtem egy saját számomat Tamásnak. Ő beleesett a csapdába, válaszolt; ezután már nem volt megállás, ha csináltam valamit, kikértem a véleményét, bombáztam az új dolgaimmal és igyekeztem tanulni a visszajelzésekből. Így jutottunk el végül a közös projekt gondolatáig.

Az iON szellemisége azonnal szimpatikus volt, tetszik ez a kötetlen, a net előnyeit maximálisan kihasználó alkotói közösség. Ami belőlem hiányzik, az megvan a többiekben, így nem csak szebbé és jobbá lehet tenni a dalokat, hanem tanulni is a többiektől.

Fráter Attila