Diszkográfia

Éj felén túlról ha visszatekint ágyamra bíbor ködpárát hint hajnal kezéből megkaparint tegnapi énem itt járt megint. Érvelek, játszom, ontom a kínt véres csatába, vad harcra hív láb megremeg ha szó felhevít tegnap és ma közt ő lett a híd. Tegnapi énem ha búcsúra int éjjeli égen a holdra tekint nem neheztel rám, könnyen legyint elfedi őt a csönd odakint. Éj felén túlról ha visszatekint ágyamra bíbor ködpárát hint hajnal kezéből megkaparint tegnapi énem itt járt megint.

Egy hang, egy csendes félhomály Csak illúzió mely karjába zár Végigsimít és dobban a szív Az emléked itt maradt bennem Angyalként szárnyán repít Hozd el a fényt, a végtelen éjt Mely mámorban tombolva lüktet, Éget és érzem kell még A pillanat szétfoszlik lassan Hiszem, hogy visszatér Minden mit lelkemben hagytál Hidd el hogy álomszép Egy szó, talán sírni volna jó Sebzettként semmi sem számít Minden csak vízió Egy új élet hív, de harcol a szív Az emléked minden nap távol repít Hozd el a fényt, a végtelen éjt Mely mámorban tombolva lüktet, Éget és érzem kell még A pillanat szétfoszlik lassan Hiszem, hogy visszatér Minden mit lelkemben hagytál Hidd el hogy álomszép

Ragyogj, akár a napsugár jéghideg könnyeid ne is hulljanak le ránk Lángolj, akár a láthatár fullasztó ködben él, aki rád soha nem talál Szürke hajnal ébreszt fel álmod még utánad nyúl az éjszaka túl gyorsan fakul Minden ébredés küzdelem minden búcsúzás fájdalom de akkor is erőt veszel magadon - és úgy indulsz utadon Odakint az ég téged figyel sehová nem bújhatsz el hát miért félnél bármitől? Veled vagy ellened a világ aljas és gyönyörűséges csodák de te csak ne beszélj semmiről - fényedtől a világ összedől eljött a perc mikor már nem figyelsz arra, ami bánt Ragyogj, akár a napsugár jéghideg könnyeid ne is hulljanak le ránk Lángolj, akár a láthatár fullasztó ködben él, aki rád soha nem talál

Mielőtt indulnál, jön az utolsó tánc Ha maradsz az mindent megmagyaráz Kezed kezemben, s tudom nem mondtam még Nem kell már senki, lelkem eladtam rég Lelkem eladtam rég… Körülölel és nem enged A csillagok fényében követ Szavakkal táplál örök tüzet Átok és Áldás majd így leszek Tested megfeszül, szemed úgy villan rám Mint ha ez lenne az utolsó éjszakám Egyetlen szót mondok Kérned sem kell Kép leszünk együtt Kicsorbult kerettel Kicsorbult kerettel Körülölel és nem enged A csillagok fényében követ Szavakkal táplál örök tüzet Átok és Áldás majd így leszek Körülölel és nem enged A csillagok fényében követ Szavakkal táplál örök tüzet Átok és Áldás majd így leszek

Éj felén túlról ha visszatekint ágyamra bíbor ködpárát hint hajnal kezéből megkaparint tegnapi énem itt járt megint. Érvelek, játszom, ontom a kínt véres csatába, vad harcra hív láb megremeg ha szó felhevít tegnap és ma közt ő lett a híd. Tegnapi énem ha búcsúra int éjjeli égen a holdra tekint nem neheztel rám, könnyen legyint elfedi őt a csönd odakint. Éj felén túlról ha visszatekint ágyamra bíbor ködpárát hint hajnal kezéből megkaparint tegnapi énem itt járt megint.

Együtt indulunk az úton, szüntelen. Csak ketten vagyunk, nincs már senki sem. Egy fénylő gyertyaláng a sötétbe vezet. Ne félj, kedves, itt vagyok, fogom a kezed... Itt vagyok neked. Egy utolsó gondolat: elmondtunk minden szót. Tudom, majd fájni fog, hát mondj vigasztalót! Nem, nem tudom, hogy meddig bírom még? Az út lassan véget ér, eljön a sötétség. Nem jössz többé már, mégis itt maradsz nekem. Fagyos hajnalon csak játszol énvelem. Nem szólsz, nem nevetsz. Nincs már semmi sem. Elhamvadt a tűz, elmúlt csendesen. Szívem visszavár, az ajtóm nyitva van. Nincs semmi az időn túl. Csak vagyok... Egymagam...

Csak egyetlen szó az ami kell nekem, hogy lángba borítsd jéghideg életem. Csak egyetlen perc: ennyi és semmi más. A kezdet nehéz, könnyű a folytatás. Te add meg nekem, és senkitől semmi sem kell ezután, ha te maradsz itt velem. Tudom te is akarod, hogy így legyen. Hiába hallgatsz: te vagy a végzetem. Mondd azt a szót, küldd az éjen át, a szemedből tudom a szíved válaszát. Mondd azt a szót, mondd el igazán, a testeddel üzend, hogy a lelked mit kíván. Csak egyetlen szó az ami kell nekem. Túl nyilvánvaló, hogy ez már szerelem. A világon túl nem érdekel semmi más: csak mondd azt a szót, és jöjjön a lángolás. Mondd azt a szót, küldd az éjen át, a szemedből tudom a szíved válaszát. Mondd azt a szót, mondd el igazán, a testeddel üzend, hogy a lelked mit kíván. Mondd azt a szót, küldd az éjen át, a szemedből tudom a szíved válaszát. Mondd azt a szót, mondd el igazán, a testeddel üzend, hogy a lelked mit kíván.

Rám tör egy emlék, feldereng. A múlt ködéből, itt terem. Gyermeki énem felnevet színesnek látja az életet. Ártatlan szívvel, még remél Felnőttként jobb lesz, hitte még A remény rabja, mind aki él Mindig csak jobbat, mást remél. Rohanó életem megy tovább Így tart ébren a remény Hallom a múlt hívó szavát Ez lesz a végső költemény Rohanó életem megy tovább Úgy tart ébren a remény Hallod a múlt hívó szavát Ez lesz a végső költemény Rohanó életem megy tovább Úgy tart ébren a remény Azt veszed észre, nincs tovább, Ez lesz a végső költemény.

Lángol az ég Hozzád simulva ért a hajnal maradnék még mozdulatlan, hogy semmilyen zajjal Ne ébresszelek csak nézhesselek némán tovább egy aprócska sóhaj széttörné ezt a hatalmas csodát Félek, csupán hogy szürke ködről és hidegről álmodhatnék ha nem lennél ott velem csapdává válna a mindenség Álmatlanul nézni rád Túléljük az éjszakát Álmatlanul lenni még Veled Megdermedt világ így fekszünk majd egymás oldalán Nincs több mozdulat a pillanat örökre így marad nekünk Álmatlanul nézni rád Túléljük az éjszakát Álmatlanul lenni még Veled

Érezned kell még, érezned kell még. Most itt van a perc Kattan a zár A falon az árnyad úszik át Ha hozzám érsz Hideg az érintés A testemen borzongás rohan át Mégis elhiszem Minden tűzben ég Nem képzelem Úgy ölelj még Veled vétkezem Nekem ennyi már nem elég Érezned kell még, minden pillanatban Érezned kell még, bennem a régi tűz ég Ne várj csodát, ha megöltél engem Egy új világ ébred bennem Lehet nélküled De ezt nem akarom Egyedül ébredni egy hajnalon Érezned kell még, minden pillanatban Érezned kell még, bennem a régi tűz ég...

Zajokból hallom ki a nevemet Megszólítanak a tárgyak Egy-egy mozdulatodtól, kedves Néha-gyakran megkívánlak Rólunk beszél a Hold, recsegve Feszül az égre az éjszaka Csodálkozol és megszólal benned A vér szava... A vér szava... Kezembe veszem az arcodat, Mint egy érdekes követ Lobog felettünk a szél, mint Fekete szövet Rólunk beszél a Hold, recsegve Feszül az égre az éjszaka Csodálkozol és megszólal benned A vér szava... A vér szava... Kezembe veszem az arcodat, Mint egy érdekes követ Tűzbe nézek, bámulom Gyönyörű szemed...

Egy hang, egy csendes félhomály Csak illúzió mely karjába zár Végigsimít és dobban a szív Az emléked itt maradt bennem Angyalként szárnyán repít Hozd el a fényt, a végtelen éjt Mely mámorban tombolva lüktet, Éget és érzem kell még A pillanat szétfoszlik lassan Hiszem, hogy visszatér Minden mit lelkemben hagytál Hidd el hogy álomszép Egy szó, talán sírni volna jó Sebzettként semmi sem számít Minden csak vízió Egy új élet hív, de harcol a szív Az emléked minden nap távol repít Hozd el a fényt, a végtelen éjt Mely mámorban tombolva lüktet, Éget és érzem kell még A pillanat szétfoszlik lassan Hiszem, hogy visszatér Minden mit lelkemben hagytál Hidd el hogy álomszép

Egy hang, egy csendes félhomály Csak illúzió mely karjába zár Végigsimít és dobban a szív Az emléked itt maradt bennem Angyalként szárnyán repít Hozd el a fényt, a végtelen éjt Mely mámorban tombolva lüktet, Éget és érzem kell még A pillanat szétfoszlik lassan Hiszem, hogy visszatér Minden mit lelkemben hagytál Hidd el hogy álomszép Egy szó, talán sírni volna jó Sebzettként semmi sem számít Minden csak vízió Egy új élet hív, de harcol a szív Az emléked minden nap távol repít Hozd el a fényt, a végtelen éjt Mely mámorban tombolva lüktet, Éget és érzem kell még A pillanat szétfoszlik lassan Hiszem, hogy visszatér Minden mit lelkemben hagytál Hidd el hogy álomszép

Forró betonon hasalok, távoli hang csak a gyász, lassan lüktet egy ér, fellobog halkan a láz. Sima tenyér a hátamhoz ér. Ó csak játszik a szél. Tudom, már messze vagy rég.. Bennem minden halk szavad él. Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj. Ahogy fölém nő az éj... álmodni nem hagy a vád. Ha becsukom fáradt szemem tekinteted az arcomba vág. Szemed tüzénél megvakulok, de lassan újra feljön a nap.. Nélküled semmi vagyok. Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj. Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami véget ért, valami véget ért… valami fáj.

Forró betonon hasalok, távoli hang csak a gyász, lassan lüktet egy ér, fellobog halkan a láz. Sima tenyér a hátamhoz ér. Ó csak játszik a szél. Tudom, már messze vagy rég.. Bennem minden halk szavad él. Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj. Ahogy fölém nő az éj... álmodni nem hagy a vád. Ha becsukom fáradt szemem tekinteted az arcomba vág. Szemed tüzénél megvakulok, de lassan újra feljön a nap.. Nélküled semmi vagyok. Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj. Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami véget ért, valami véget ért… valami fáj.

Érezned kell még, érezned kell még. Most itt van a perc Kattan a zár A falon az árnyad úszik át Ha hozzám érsz Hideg az érintés A testemen borzongás rohan át Mégis elhiszem Minden tűzben ég Nem képzelem Úgy ölelj még Veled vétkezem Nekem ennyi már nem elég Érezned kell még, minden pillanatban Érezned kell még, bennem a régi tűz ég Ne várj csodát, ha megöltél engem Egy új világ ébred bennem Lehet nélküled De ezt nem akarom Egyedül ébredni egy hajnalon Érezned kell még, minden pillanatban Érezned kell még, bennem a régi tűz ég...

Végtelennek tűnő Elmélkedés Vagy érzés Nekünk ennyi jut csak Lehet hogy tévedés Változtatnod kell Valami azt súgja van remény Álmok nélkül mondd mire vársz Csodára biztos nem találsz Álmok nélkül mondd mennyit érsz Mit remélsz Megint új nap vár rád Neked túl kevés Ha együtt élsz a múlttal Nem lehet tévedés Hisz csak élned kell Valami azt súgja van remény Álmok nélkül mondd mire vársz...

Some people suppress you they partch you and reap a disaster Reeducation for the infants who demanded for an innocent instance The great commandment shows the contempt between the world and their embarrassing pavement Believe the scholars read the readings realize the man who says anything The great commandment The needies believe you they treat you like survivors of a disaster Reeducation for the infants who demanded for an innocent instance The great commandment