Kövess minket, ne maradj le egy dalról sem!

Egy hang, egy csendes félhomály Csak illúzió mely karjába zár Végigsimít és dobban a szív Az emléked itt maradt bennem Angyalként szárnyán repít Hozd el a fényt, a végtelen éjt Mely mámorban tombolva lüktet, Éget és érzem kell még A pillanat szétfoszlik lassan Hiszem, hogy visszatér Minden mit lelkemben hagytál Hidd el hogy álomszép Egy szó, talán sírni volna jó Sebzettként semmi sem számít Minden csak vízió Egy új élet hív, de harcol a szív Az emléked minden nap távol repít Hozd el a fényt, a végtelen éjt Mely mámorban tombolva lüktet, Éget és érzem kell még A pillanat szétfoszlik lassan Hiszem, hogy visszatér Minden mit lelkemben hagytál Hidd el hogy álomszép

Éj felén túlról ha visszatekint ágyamra bíbor ködpárát hint hajnal kezéből megkaparint tegnapi énem itt járt megint. Érvelek, játszom, ontom a kínt véres csatába, vad harcra hív láb megremeg ha szó felhevít tegnap és ma közt ő lett a híd. Tegnapi énem ha búcsúra int éjjeli égen a holdra tekint nem neheztel rám, könnyen legyint elfedi őt a csönd odakint. Éj felén túlról ha visszatekint ágyamra bíbor ködpárát hint hajnal kezéből megkaparint tegnapi énem itt járt megint.

Csak egyetlen szó az ami kell nekem, hogy lángba borítsd jéghideg életem. Csak egyetlen perc: ennyi és semmi más. A kezdet nehéz, könnyű a folytatás. Te add meg nekem, és senkitől semmi sem kell ezután, ha te maradsz itt velem. Tudom te is akarod, hogy így legyen. Hiába hallgatsz: te vagy a végzetem. Mondd azt a szót, küldd az éjen át, a szemedből tudom a szíved válaszát. Mondd azt a szót, mondd el igazán, a testeddel üzend, hogy a lelked mit kíván. Csak egyetlen szó az ami kell nekem. Túl nyilvánvaló, hogy ez már szerelem. A világon túl nem érdekel semmi más: csak mondd azt a szót, és jöjjön a lángolás. Mondd azt a szót, küldd az éjen át, a szemedből tudom a szíved válaszát. Mondd azt a szót, mondd el igazán, a testeddel üzend, hogy a lelked mit kíván. Mondd azt a szót, küldd az éjen át, a szemedből tudom a szíved válaszát. Mondd azt a szót, mondd el igazán, a testeddel üzend, hogy a lelked mit kíván.

Együtt indulunk az úton, szüntelen. Csak ketten vagyunk, nincs már senki sem. Egy fénylő gyertyaláng a sötétbe vezet. Ne félj, kedves, itt vagyok, fogom a kezed... Itt vagyok neked. Egy utolsó gondolat: elmondtunk minden szót. Tudom, majd fájni fog, hát mondj vigasztalót! Nem, nem tudom, hogy meddig bírom még? Az út lassan véget ér, eljön a sötétség. Nem jössz többé már, mégis itt maradsz nekem. Fagyos hajnalon csak játszol énvelem. Nem szólsz, nem nevetsz. Nincs már semmi sem. Elhamvadt a tűz, elmúlt csendesen. Szívem visszavár, az ajtóm nyitva van. Nincs semmi az időn túl. Csak vagyok... Egymagam...